termékeny
termékeny [e-ë] melléknév -eb, -ebb [e, e]
1. Bő termést adó, bőven termő <föld, növény>. Termékeny fa, föld, lapály, síkság, talaj, vidék, völgy; termékennyé tesz vmely (föld)területet; termékeny talajra ← hull, talál. A televény termékenyebb, mint a homok. [Magyarország.] Termékeny mezeid mennyei harmatok | Mossák, s csűreidért Európa írigyed. (Berzsenyi Dániel) Nekem pénzem után annyi jogom sincs e honban, hogy bűzhödt posványt termékeny földdé változtathassak. (Kossuth Lajos) || a. Jó, bő termést hozó, adó <évszak>. Mindent amit a termékeny Nyár s ősz adott a vidéken, Fagyod tőlünk elragad. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. Olyan <személy, emberi közösség>, aki, amely sok utódot hoz létre; szapora. Termékeny anya, család, fajta, nemzet, nép. Annyi századok lefolytában a termékeny magyar nemzet csak tíz-tizenkét vitézt szült volna? (Csokonai Vitéz Mihály) A Duna csak folyt. És mint a termékeny | … anyának ölén termékeny a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen | és nevetgéltek a habok felém. (József Attila)
3. (átvitt értelemben) Gondolatokban, ötletekben gazdag, sokat alkotó. Termékeny elme; termékeny író, költő, művész, tudós, zenész. Ha én arról meg tudnék győződni, hogy amit írok, az mind jó, szép…, nálam termékenyebb író nem lenne a föld kerekségén. (Arany János)
4. (átvitt értelemben) (Nagy) hatással levő, új eszméket, gondolatokat keltő <szellemi tevékenység>; termékenyítő, gyümölcsöző. Termékeny eszmecsere, gondolat, ötlet. Termékeny munkát végez a népnevelésben.
