termény
termény [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Mezőgazdasági növényi termék (1a) kül. mint árucikk. Kalászos, szemes termény; szerződéses alapon termelt termény. A szőlő honunk áldott földének egyik legnemesebb terménye. (Berzsenyi Dániel) [A parasztnak] végre kell… hajtani a föld megművelését, a föld terményeinek előállítását. Ezt a falu lakosai… valósággal valami megszabott fizetésért… végzik. (Móricz Zsigmond) || a. Kül. gabona, kukorica.
Szóösszetétel(ek): 1. terményár; terménybeadás; terménybegyűjtés; terménycsere; terményértékesítés; terményfelvásárlás; terményforgalom; terményfölösleg; terménykészlet; termény-nagykereskedő; terményosztály; terményraktár; terményszállító; terményszolgáltatás; terményutalvány; terményügylet; terményüzlet; terményvásárlás; 2. főtermény; másodtermény; szemtermény.
