természetbeni
természetbeni [e-e-e] melléknév
1. Olyan <illetmény v. járandóság>, amelyet természetben adnak, juttatnak vkinek, ill. kap, élvez vki. Természetbeni adó; természetbeni ellátás, fizetés, illetmények, járandóság; természetbeni fűtés, lakás, világítás.
2. (közgazdaságtan, 1945 után) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> Természetbeni tervezés: a termelés tervbe vett eredményét nem pénzben, hanem használati értékben feltüntető t.; természetbeni mutatószám: a tervfeladatok számszerű meghatározását a termékek használati értékében, nem pedig pénzben mutató szám. A tervezés alapja a természetbeni tervezés.
