természetű

Teljes szövegű keresés

természetű [e-e] melléknév (csak jelzővel)
1. (főnévi jelzővel) Olyan, amilyen természete (6) a jelzővel megnevezett élőlénynek van. Macska természetű; őrmester természetű.  [A csillapító szavakkal] még csak annál inkább feltüzelték a hörcsög természetű kis embert. (Mikszáth Kálmán) Ismertem… a végtelen becsületességű, érzékeny, mimóza természetű embert. (Krúdy Gyula)
2. (melléknévi jelzővel) Olyan <személy, állat>, akinek v. amelynek a jelzővel, ill. a jelzői mellékmondattal meghatározott természete van. Békés, beszédes, cinikus, hirtelen, irigy, kételkedő, kíváncsi, nehéz, rossz természetű ember; törleszkedő természetű macska.  Katica… Különös leány volt, zárkózott természetű és hideg, mint a jég. (Mikszáth Kálmán) || a. Olyan <dolog>, amelynek a jelzővel meghatározott jellege van. Bizalmas természetű akta; könnyű természetű megbetegedés.  Ezek a dolgok többnyire kényes természetűek. (Ambrus Zoltán) Elmondta, hogy egyik-másik lakatnak milyen természetű a szerkezete. (Krúdy Gyula)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem