termet
termet [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
(gyak. kissé választékos rendsz. értékelő jelzőkkel kapcs. haszn.) Az emberi v. (ritka) állati test alakja; (test)alkat. Alacsony, arányos, atléta, daliás, deli termet; → gárdista termet; karcsú, királyi termet; → királynői termet; → lenge termet; magas, nádszál, nyúlánk, sudár v. sugár, széles, szép, zömök termet. Hirtelen felmagaslott egész termetében. Termetével kivált társai közül. Szeretem azt a kis Könnyű termetedet. (Petőfi Sándor) A termetét kissé rövidre szabták. (Kosztolányi Dezső) Törékeny termetét a tőke | megtörte, mindig keskenyebb lett. (József Attila) || a. (ritka, növénytan) A növény alakja, növése.
Szóösszetétel(ek): középtermet.
