terror
terror [ë v. e] főnév -t, -ja (csak egyes számban) (sajtónyelvi)
Kegyetlen, kíméletlen, erőszakos módszer(ek), eljárás, bánásmód, megfélemlítés, főként hatalmi, politikai céllal, egyénekkel, tömegekkel v. társadalmi osztályokkal szemben. Egyéni terror: a forradalmi harc taktikájával ellentétben levő politikai gyilkosságok kezdeményezése; terrorral ér el vmit. A nép mindig erősebb, mint a terror. || a. Rémuralom. Fasiszta terror; a terror napjai. Dühöngött a terror. || b. (túlzó) Erőszak, megfélemlítés. Szülői terror; a sajtó terrorja. Martiny doktor csak legyen ellenzék, nagyon kell nekünk az a kis ellenzéki terror. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. terrorbanda; terrorbombázás; terrorcsapat; terrorcsoport; terroreszköz; terrorlegény; terrorszervezet; 2. fehérterror.
