test
test [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Vmely élőlénynek, főleg az embernek a szervezete, a maga anyagi mivoltában, külső fizikai formájában. Állati test; emberi test; női test; csenevész, gyenge, sovány test; fejlett, erős, kövér test; test test ellen: <párharcban> ember ember ellen <küzd>; csak a csupasz v. meztelen teste van: nagyon szegény, testén kívül jóformán semmije sincs; egész testében remeg; (ritka) testéből való test: saját gyermeke; testéhez simul a ruha; testhez álló: a) a testre szorosan rásimuló <ruha>; b) (átvitt értelemben) személyiségéhez illő, annak megfelelő <szerep>; csak a testemen át v. keresztül: csak az én legyőzésem árán, engem erőszakkal félreállítva <érheted el, amit akarsz>; a testére van szabva: a) <ruha> illik rá; b) <szerep> személyének, egyéniségének éppen megfelel; alig bírja a testét: gyenge, erőtlen. Az emberi és állati test szöveteibe a vér viszi a táplálékot. A sok megszakadozott gyökér nem tudja kellő táplálékkal ellátni a nagy növényi testet. Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bujdosik mint madár nagy szélvészben. (Balassi Bálint) Száz vas-útat, ezeret! | Csináljatok… Hadd fussák be a világot, Mint a testet az erek. (Petőfi Sándor) Jávorka kövér teste alatt… megreccsent a nádszék. (Móra Ferenc) Még harcolunk, de testünk oly sovány. (József Attila) || a. Ugyanaz a fej kivételével <a fejjel, ill. az arccal szembeállítva>. S egyszerre elhagyja a lány a hárfát… Rámfonja testét, rámtapasztja száját. (Tóth Árpád) Az arca gyönyörű, a teste csodálatos, egészsége tökéletes, életkora tizenkilenc esztendő. (Nagy Lajos) || b. (népies) <Emberi, ritkábban állati> holttest. A test bomlik ←; teste a → földé; testét a földnek → ajánlja. A siheder küldetik Török-Kara tanyájára…, hogy fogjon be és jöjjön, majd testet visz be a városba. (Tömörkény István) Édesapám… járt a pappal temetni. Ahogy mentek temetni Magos Józsefékhez, alig tudott bemenni a kis házba az ajtón. Ki kellett hozni a testet az udvarra. (Móricz Zsigmond)
2. Az emberi szervezet élettani folyamatainak összessége <a lelki jelenségekkel szemben>. Egy test, egy lélek: érzésben, gondolkodásban, akaratban s a másokkal szemben tanúsított magatartásban teljesen egyek; a test kívánságai: a testi élvezetek; a test kívánságainak él; testben, lélekben → nevelkedik; → sanyargatja testét. (szójárás) Ép testben ép lélek. A drága öreg test… az első volt, aki | kezemből a könyvet nem nézte ki, | s ha – „ép test: ép ész!” – megdolgoztatott, egészségemért napibért adott. (Szabó Lőrinc) || a. Teste-lelke: egész valója. Teste-lelke ádáz; hamis annak teste-lelke; testem-lelkem megunta; testben-lélekben; testben-lélekben egészséges, megtört; nem kell sem testemnek, sem lelkemnek; se testének, se lelkének nincs hová lennie; testet-lelket ölő munka; testével-lelkével átadja magát vminek. Így sopánkodott György álnoksággal telve, | Hej pedig hamis volt neki teste lelke. (Arany János) Harcunk a magyar Pokollal van | … Ezé a harcé lelkünk, testünk. (Ady Endre) || b. Testestül-lelkestül: egészen, teljesen. Testestül-lelkestül átadja magát vminek.
3. Szilárd halmazállapotú anyagnak, ill. anyagoknak egy egységet alkotó más anyagoktól határozottan elkülönülő tömege. Minden folyadékba mártott test látszólag annyit veszít súlyából, mint a tőle kiszorított folyadék súlya.
4. (fizika) A tér bizonyos részét betöltő anyag, ill. anyagok tömege, halmazállapotra való tekintet nélkül. Szilárd, cseppfolyós, légnemű test; szerves, szervetlen test; → abszolút merev test; → semleges test; → egyszerű test; → összetett test.
5. (mértan) A térnek sík v. görbe lapok által határolt része. Mértani test; sík felületű test.
6. (biológia) Tapintó test: a tapintás és egyéb érzetek észlelésére szolgáló idegvégződés.
7. <Főleg állandósult szókapcsolatokba.> A valóságnak érzékelhető formában való megjelenése. Csak testben van jelen; vmi testet → ölt; vminek testet ad; testté lesz, válik: megvalósul. (vallásügy) Az ige testté lőn: <keresztény vallási felfogás szerint> emberi testben megjelent az Isten. A képzelet nem lesz sehol se testté, | Alföld sem oly szép, mint Petőfi festé. (Arany László) Egész nap… imádkozott, szent könyveket olvasott, mintha csak valamelyik régen itt vezeklő fekete barát lelke öltött volna benne testet. (Kuncz Aladár) || a. (vallásügy) Az Úr teste: <katolikusok szóhasználatában> ostya, kenyér. Magához veszi az Úr testét.
8. Vmely tárgynak, eszköznek nagyobb tömegű része, a belőle kiágazó, kiálló alkatrészekkel ellentétben; törzs. A hajó, a gép, a lámpa teste. A fazekas előbb a korsó testét készíti el, azután a fülét. A hajó meglepetésszerű közelségbe ért már, már látható nagy, fehér teste. (Nagy Lajos)
9. (elavult, irodalmi nyelvben) Testület (2). Az egész országgyűlési test a … királyhoz ment. (Kölcsey Ferenc) Az emberek mindent tesznek, ami városukat a magyar képviselői testnek kedvessé tegye. (Kölcsey Ferenc) || a. (katonaság) Szervezeti egység. → Számadó test.
Szólás(ok): se teste, se lelke nem kívánja: egyáltalán nem kívánja; (tájszó) egyik a testen, másik a kerten: olyan szegény, hogy csak egy váltás fehérneműje van; (tréfás) lassan a testtel!: a) ne olyan nagy hévvel!; b) álljunk csak meg, várjunk csak!
Szóösszetétel(ek): 1. testápoló; testarány; testépítés; testfelszín; testfelület; testhőmérséklet; testkultusz; testmeleg; testmérték; testminta; testműködés; testnagyság; testnyirkosság; testszín; testtájék; testtakaró; testtan; testüreg; testváladék; 2. altest; birtoktest; csapattest; égitest; fatest; felsőtest; forgástest; fűtőtest; habtest; hadtest; hajótest; holttest; pályatest; seregtest; szeméremtest; termőtest; úttest; üvegtest.
testű.
