testvériség
testvériség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Közös szülőktől való származás, testvéri (1) viszony, kapcsolat. Pistát annyira szerettem, amennyire csak megszereti az ember azt, aki vele töltötte élete első és benyomásra legérzékenyebb részét, a testvériség közös börtönében. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Az az állapot, amikor az emberek, népek, nemzetek testvéri (2) egyetértésben, barátságban, békésen, szeretetben élnek. → Szabadság, egyenlőség, testvériség; a testvériség eszméje, jelszava; a nemzetek testvérisége. A népek a testvériség zászlaja alá sereglenek. Testvériségben forrtak össze. Az embernem, mint egy család, Szeretettől övezve, Testvériségben, mint talán | Kain előtt élhetett. Nehány őrültet most feszítenek fel, Testvériségről, jogrul álmodókat. (Madách Imre)
testvériségi.
