tét
tét főnév -et [ë v. e], -je [e] v. (ritka) -e [e]
1. <Szerencsejátékban> az kockáztatott pénzösszeg v. az azt képviselő játékpénz, zseton, amelyet a játékos a játéknak egy fordulatára az asztalon elhelyez, ritk. csak bemond. → Megduplázza a tétet; halmozza a tétjét, megnyeri, elveszti a tétjét. Tíz forint a tét. Nagy tétekben játszik. Több tét nem áll! Lássuk a téteket. Gyuri olyasforma türelmetlenséget érzett, mint a játékos az osztásnál, ha nagy tétje áll egy kártyán. (Mikszáth Kálmán) A vesztes fél mindig megkétszerezte a tétet. (Herczeg Ferenc) Leszállították a tétet a becsületes egyfilléres alapra. (Móricz Zsigmond) || a. <Lóversenyen> az a kockáztatott pénzösszeg, melyet a játékos vmely futamban egy v. több lóra fogadás formájában elhelyez. Tétre játszik (egy lovat): (ellenben a „helyre” játékkal) arra fogad, hogy (a ló) az adott futamban első lesz. S én mint kinek | nagy versenyek | téten végső | reménye remeg, | szorongva kérdem, | mit rejtenek | e függönyök | s az istenek? (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben) Általában vmely kockáztatott, veszélyeztetett érték. A magyar nép jóléte a tét. Rettentő a tét: | az egész jövő, az önbecsülés. (Szabó Lőrinc)
3. (régies, költői) Tétel (2). Új tanoknak híveűl szegődtél, Rostálod a szentegyház téteti. (Madách Imre)
tétnyi.
