tételes
tételes [e-ë] melléknév -en [e]
1. (tudományos) Tétel(ek)ben (2) kifejezett, kifejtett, körülhatárolt, megfogalmazott. Tételes igazság, tan; tételes vallás: <kül. a deizmussal v. panteizmussal szemben> dogmákon, tételeken felépülő v.; (népies) tételes mondás: magvas, bölcs mondás. || a. (irodalomtudomány) Tételes dráma: vmely problémát bizonyos fokú irányzatossággal kifejtő d. Ibsen Nórája tételes dráma.
2. (pénzügy) Tételekben (4) kifejezett, tételek alapján történő. Tételes adókivetés, költségvetés.
3. (jogtudomány) Tételes törvény: hivatalosan kihirdetett, érvényes, érvényben levő t. Semmi egyéb nem riasztotta vissza, csak a tételes törvény mint madárijesztő, sőt mint töltött fegyver a magántulajdon védelmében. (Móricz Zsigmond) || a. (jogtudomány) Tételes jog: a hatályos, érvényben levő jogszabályok összessége.
tételesség.
