tetszik
tetszik [teccik] tárgyatlan ige -em, -el [ë, ë]; -ett [ë]; tessem [e-e], tessél, → tessék (→ tessen) [e-ë] v. (újabban pongyola beszédben) tetsszem [teccem], tetsszél [teccél], tetsszék [teccék] (tetsszen) [teccën]; -eni [e]
1. Vki v. vmi vki ízlésének, felfogásának megfelel, vonzódást, rokonszenvet, jóleső érzést kelt benne, kellemes hatással van rá. Vkinek tetszik vki v. vmi. Ami szemének, szájának tetszik. Nem tetszik a foga, a szája, a szeme. Nem tetszik a színe. Nem tetszik vkinek a → képe. Tetszik az előadás, a kép, a könyv. Tetszik a haja, a termete. Tetszik neki, hogy… Tetszett a tűzről pattant sihedernek az alku. (Fazekas Mihály) S te Lucifer, hallgatsz, önhitten állsz | …Vagy nem tetszik tán, amit alkoték? – | S mi tessék rajta? (Madách Imre) Hogy a két fiatal is tetszik egymásnak, azt már tudja mindenki a házban. (Gárdonyi Géza) Benne volt abban a szerződésben minden, ami csak szemnek, szájnak tetszett. (Móricz Zsigmond)
2. (népies, régies, irodalmi nyelvben) <Dolog, jelenség> csak nagyjában, bizonytalanul, mintegy körvonalaiban láthatóvá lesz, látszik, előtűnik, feltűnik. Már tetszik az égen hajnal előpirja. (Arany János) || a. (választékos) Vminek v. vmilyennek látszik, tűnik. Furcsának, különösnek tetszik. Hihetetlennek tetszik mindenki előtt. Úgy tetszik nekem, hogy (mintha)… Mind meny [= menny], és föld és vizek, ládd-é úgy Tetszenek mintha megujulnának. (Balassi Bálint) Szítsd fel a parázst, és emlékezzél rólam, Nekem lásd úgy tetszik, hogy ott ülök véled. (Tompa Mihály) S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold… (Tóth Árpád) Most, úgy tetszett, langy szellő kel. (Babits Mihály–Poe-fordítás)
3. Vkinek (úgy) tetszik (, hogy…): vki elhatározza, óhajtja, akarja (, hogy…). → Ahogy tetszik; ha → úgy tetszik. [– Miért?] – Mert nekem úgy tetszik. [Mit tehetünk?] – Neki úgy tetszett, hogy önt jelölje ki. Ha önnek is úgy tetszik, indulhatunk. Akár tetszik neked, akár nem. Gondolhatsz róla azt, ami tetszik. Ha úgy tetszik, uraim és hölgyeim, a vacsora fel van tálalva. (Csiky Gergely) Ha tetszik, akár vissza se jöhetek. (Kosztolányi Dezső) || a. <Egy másik ige főnévi igenevével együtt, gyak. a megszólítás elkerülése végett, a kérdés v. közlés udvarias kifejezésére; mindig személytelen szerkezetű.> Hogy tetszik lenni? Nem tetszik bejönni? Nem tetszik leülni? Kit tetszik keresni? Mit tetszik parancsolni? Kinek tetszett mondani? A hencseren megpillantotta az úrfit… Meg is szólította: – Betegnek tetszik lenni? (Kosztolányi Dezső) Jaj tekintetes úr – mondta Zsuzsánna, – hogy tetszett idekerülni? (Móricz Zsigmond) || b. <Udvarias kérdésben:> Mi tetszik?: a) mit mondott (Ön)?, mit kíván (mondani, közölni)?; b) <főleg üzletben, piacon, vevőnek:> mivel szolgálhatok? Mi tetszik kérem? – kérdezte az elárusító. – Nem jól hallottam. Mi tetszik? Tessék megismételni! || c. <Udvarias(kodó) közbevetésként, kifejezésként:> Tetszik tudni: a) köztudomású, ahogy mindenki tudja. Tetszik tán tudni, hogy szalonnak mondják odaát [Amerikában] a kocsmát? (Gárdonyi Géza); b) tudniillik. Elhagyám társaimat, mert, tetszik tudni, nem szeretek másokkal egy véleményen lenni. (Vas Gereben)
Vö: tessék. Közmondás(ok): Kinek hogy tetszik, úgy fekszik: mindenki a saját tetszése szerint cselekszik.
Igekötős igék: áttetszik, feltetszik; kitetszik; megtetszik; visszatetszik.
