tett [1]
tett [1] [ë v. e] főnév -et [ë v. e], -e [e]
1. Vmely véghezvett, megtett, befejezett cselekvés, cselekedet. Államférfiúi, hadi, politikai, történelmi, vitézi tett; bűnös, dicső, kegyeletes, merész tett; a tett elkövetése; a tettek ereje, hatása; a tett v. a tettek embere: olyan ember, aki keveset beszél, de sokat és határozottan cselekszik; a tett helye: az a hely, ahol vmely cselekvés, rendsz. bűntény történt; színhely; tettéért felel; tetten ér, fog v. kap vkit; tetten ér vkit vkivel: házastársát, kedvesét más férfival, ill. nővel bizalmas kettesben meglepi, hűtlenségen rajtakapja; tettét beismeri; tettet elkövet, véghezvisz, végrehajt; tettét feladja, vállalja tettét. [Az ifjúság.] Homlokodon híred csillagkoronája ragyogjon, Tetteidet fél föld leborulva csudálja, imádja. (Berzsenyi Dániel) Márványlapokra tettüket… A történet komoly szavú | Múzsája vési fel. (Bajza József) Gyakorlatukban még nem fordult elő, hogy a gyilkos a tett színhelyéről ne menekült volna. (Kosztolányi Dezső)
2. Általában cselekvés, kül. vmely elvégzendő, végrehajtandó cselekedet. A tettek → mezejére lép, tetthez fog v. lát; tettre felbujt vkit; tettre gyürkőzik; tettre határozza el, szánja el magát; tettre ösztönöz v. sarkall vkit, kétségbeesett tettre ragadtatja v. szánja el magát: kétségbeesésében kockázatos v. végzetes cselekedetet követ el önmaga v. környezete ellen; végső próbálkozásként megkísérel vmely reménytelennek látszó dolgot; tettre váltja elhatározását. Itt már nem segít más, csak a tett. A szótól a tettig hosszú az út. Elég a szóból, lássuk már a tetteket. Szólamok helyett tettekkel siettünk a szűkölködők segítségére. Minden Demosthenesnél | Szebben beszél a tett. (Petőfi Sándor) A tett halála az okoskodás. (Madách Imre) Akartam valamit, Mely tett legyen és élet. (Juhász Gyula) Tettét a pillanat sugallta. (Babits Mihály)
3. (tájszó) Tettlegesség, erőszakos cselekedet, bűntény. Előző nap… tett történt a hajón. Egy legény… a csáklyavéggel megütötte Vetró Barna Pált. (Tömörkény István)
Szóösszetétel(ek): 1. tettsóvár; tettvágyó; 2. bűntett; gaztett; gonosztett; hőstett; jótett; rémtett.
