tetű
tetű [e] főnév -t, (tetvet) [e-e], tetvek [e-e] (tetűk), -je [e] v. tetve [e-e], (ritka, régies) tetü
1. Emberen, emlősállaton, madáron élősködő apró, szárnyatlan rovar, rágó v. szúró-szívó szájszervei vannak, lábain megkapaszkodásra alkalmas erőteljes karmok fejlődtek ki. → Lapos tetű, tetű van a fejében, a ruhájában; tetű mászik a nyakán, tetűt fog. Szóláshasonlat(ok): (népies) hallgat, mint a tetű a var alatt: sunyi módon meghúzva magát, lapítva h.; mászik, mint a tetű: nagyon lassan megy, halad. A mai magyar falvakon már éppen úgy ki van pusztítva a tetű, mint a farkas. (Móricz Zsigmond)
2. (állattan) Rágó tetvek: lapos testű, nagy fejű, emlősökön és madarakon élősködő szárnyatlan rovarok rendje (Mallophaga). || a. (állattan) Vérszívó tetvek: lapos testű, emlősökön és az emberen élősködő rovarok rendje (Anoplura).
3. Növénytetű. A rózsafát ellepte a tetű.
4. (átvitt értelemben, rosszalló) Megvetett, lenézett, hitványnak tartott személy; rongy ember. Ilyen tetvekkel szóba sem érdemes állni. Oroszlánokkal vívtunk hajdanában, És most e tetvek egyenek-e meg? (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. tetűfogás; tetűhinta; tetűír; tetűkenőcs; tetűkeresés; tetűlétra; tetűnyom; tetűpete; tetűserke; tetűzsír; 2. bíbortetű; fejtetű; koldustetű; levéltetű; lótetű; növénytetű; paizstetű; ruhatetű; szőlőtetű; tyúktetű; vértetű.
tetűtlen v. tetvetlen; tetűz.
