tetves
tetves [e-e] melléknév -en [e]
1. Tetűvel teli, tetűvel lepett, olyan, akin v. amiben sok a tetű. Tetves ember, haj, ruha; tetves fa. Honnan jöttél ide…, milyen tetves tömlöcből… és miért hozzá, éppen hozzá… (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, durva) <Megvetés kifejezésére:> kiállhatatlan, undorító <személy>. Az a tetves alak mer így beszélni?
tetvesség.
