tévedés
tévedés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A téved igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vki tévedett; a valóság félreismerése. → Enyhe tévedés; kínos, kis, megbocsáthatatlan, nevetséges, óriási, vaskos, végzetes tévedés; tévedések vígjátéka, tévedés kizárva*: szó sem lehet tévedésről; tévedés azt hinni, hogy…; tévedésből v. tévedés folytán tesz vmit; tévedésből történik vmi; tévedésen alapul v. alapszik vmi; tévedéséről felvilágosít vkit; tévedésre alapít; súlyos v. vaskos tévedést követ el vki (vmiben). Tévedés áldozata lett. Szép reményink hajnalcsillagánál A fövendő tündérkert gyanánt áll: Csak midőn tömkelegbe lépünk: Venni észre gyászos tévedésünk. (Petőfi Sándor) || a. Ennek eredménye: hibás, téves ítélet, gondolat. Gépelésben írásban, összeadásban történt tévedés; tévedés csúszott a számításba, a szövegbe; belát, eloszlat, helyreigazít, jóvá tesz, tisztáz vmely tévedést. Tócsák ragyogtak… | s az Ég beléjük oly mélyre esett, | hogy… egy pillanatra elhitette, hogy | lent valahol egy másik ég ragyog… és | oly jó volt e gyönyörű tévedés, | hogy sokáig eljátszottam vele. (Szabó Lőrinc) || b. Annak az állapota, aki téved(ett). Tévedésbe ejt vkit (vmire nézve): megtéveszt vkit; tévedésbe esik: téved; tévedésben → van; súlyos tévedésben leledzik v. ringatózik vki; vmi megerősít tévedésében vkit; tévedésében megrögzött; tévedéséből kijózanít vkit. Hogy tehát tévedésbe hozzam, cseréljünk dominót. (Szigligeti Ede) || c. (jogtudomány) A valóságnak meg nem felelő elgondolás, feltevés. Jogi, jóhiszemű, ténybeli tévedés. Tévedés esetét állapította meg a bíróság. Az adásvételi ügyletet tévedés miatt fel akarta bontani.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
tévedéses; tévedési.
