téves
téves [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
Az igaztól, a valóságtól, a helyestől eltérő, helytelen, hibás. Téves cím, eszme, felfogás, hiedelem; téves kapcsolás: a) <telefonhíváskor> olyan k., amely a hívóállomást nem a kívánt állomással köti össze; b) (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) félreértés, tévedés (történt); téves okoskodás, tévesen állít, gondolkodik, jelent; tévesen ítél meg vmit; téves az a hír, hogy… Téves volt a bejegyzés. Tévesen értelmezte, amit hallott. Ez a beírás téves. (Ambrus Zoltán)
tévesség.
