tik-tak
tik-tak mondatszó tiktak főnév (hangutánzó)
I. mondatszó <Az óra ketyegésének hangját utánzószóként.> Tik-tak – hangzott az óra ketyegése. A halott zsebében szíve körül egy aranyóra ketyeg, apróra mérve a véghetetlen időt: „tik-tak, tik-tak”. (Mikszáth Kálmán) Tik-tak… Ketyegj, vén, jó költő-vigasz… Tik-tak… Falon az inga lassú fénye villan. (Tóth Árpád) || a. (ritka) <Az óra ketyegéséhez hasonló, szabályos váltakozással magasabb és mélyebb hangot adó ütögetésnek, kül. kalapácsolásnak a zaját utánzó szóként.> Kalapácstól dong a donga, Tiktak, tiktak” foly a munka. (Arany János)
II. főnév -ot, -ja (irodalmi nyelvben) A ketyegő óra hangjának két egymás után következő eleme v. általában az óra ketyegése. Idehallik az óra tik-takja. Mint órapercegés, ha egyedül Virrasztunk, minden perc úgy nehezül Egyhangu tik-takjával itt reám. (Reviczky Gyula) Csak az óra ketyegi az ő örökös tiktakjait a nyugalmas csendben. (Mikszáth Kálmán) Csak a falióra tiktakolt sietős tiktakkal. (Gárdonyi Géza)
tiktakos.
