tilalom
tilalom főnév ..lmat, ..lma
1. Olyan rendelet v. rendelkezés, amely vmit megtilt. Behozatali tilalom, (vallásügy) egyházi tilalom: <a római katolikus egyházban> javító célzatú büntetés, amely vmely személyt, közösséget bizonyos lelki javakban való részesedésből <pl. a szentségek vételéből> kizár; fegyvertartási, határátlépési, kiviteli, vágási tilalom; a tilalom kijátszása, megszegése, megtartása; a húsevés tilalma; vmely tilalmat áthág, kijátszik, megszeg; tilalmat → vet vmire; tilalommal sújt vmit. Mérsékeli Bencét asszonya tilalma. (Arany János) II. József tilalmat vetett a szerencsejátékra. (Jókai Mór) A sajtó útján akart nyilatkozni…, amitől csak az igazgató baráti, de erélyes tilalma tartotta vissza. (Kosztolányi Dezső) || a. Ilyen rendelet v. rendelkezés hatálya. Tilalom alá esik, tilalom alá vet vmit, tilalom alatt van; a tilalom felold vkit, vmit; a tilalmat megszünteti.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Tiltott terület; tilos. Vadasodat megrohanták? tilalomba törtek? (Arany János)
Szóösszetétel(ek): tilalomjel; tilalomkijátszás; tilalomszegés.
