tincs
tincs főnév -et, -e [ë, e]
1. (választékos) Hajnak rendsz. a haj többi részétől elkülönülő, főleg göndör, hullámos kisebb csomója. Egy tincs a homlokába lóg. Nézz, Drágám, kincseimre, | … Őszülő tincseimre. (Ady Endre) Az Öröm illan, ints neki, Még visszavillan szép szeme… S lebbennek szőke tincsei. (Tóth Árpád) Ákosnak csak felül ritkult a haja, de körös-körül annál sűrűbben burjánzottak a deres tincsek. (Kosztolányi Dezső) Mr. Fegan magas és szikár. Magas homlokán néhány fehér tincs. (Karinthy Frigyes)
2. (régies) Szőrnek, sörénynek v. más vékony szálakból álló anyagnak egy marokkal könnyen átfogható kisebb csomója. Hosszú serényének oly tincseit, melyeket kötőfék helyett kezökben tartottak, soha többé kibontani nem lehet. (Kemény Zsigmond)
3. jelzői használat(ban) <Hajból, szőrből> egy tincset kitevő v. alkotó. Reggelre tiszta fehérré őszül egy tincs haja a fiatal embernek. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): fültincs.
tincses.
