tisztátalan
tisztátalan melléknév és főnév
I. melléknév -ul, -abb
1. (választékos) Olyan <személy>, aki erkölcsileg nem kifogástalan, s főleg nemi vonatkozásban romlott, erkölcstelen. Tisztátalan asszony, férfi. Tisztátalan valák, vagy tiszta, Nem tudom s azt se, mit akarok. (Ady Endre) || a. (választékos) Ilyen személyre valló, tőle származó. Tisztátalan beszéd, érzés, szándék, vágy. Nincs itt semmi keresete egy tisztátalan életű személynek. (Mikszáth Kálmán) Fejetek felett összecsap a tisztátalan indulatok árja. (Eötvös Károly) || b. (ritka) Aljas, erkölcstelen alapokon nyugvó v. ilyen rendeltetésű. Tisztátalan vállalkozás. Hallani sem akart arról, hogy az édesatyját is belekeverje ebbe a tisztátlan üzletbe. (Herczeg Ferenc)
2. (vallásügy) <Némely nem keresztény egyházban> vallási szempontból nem tiszta (1a), a vallási törvény v. a szertartás szabályainak meg nem felelő <élőlény, dolog>. Tisztátalan állat; tisztátlan edények. Jó muzulmán volt [a főhajósunk], talán el is adta azután a hajóját azért, hogy tisztátlanná lett a disznóhústól. (Mikes Kelemen) Csak a tisztátlan kutyahitű gyaurok esznek szerszámmal és asztalról. (Gárdonyi Géza)
3. (ritka) Tisztátlan (1–2). Tisztátalan edények; tisztátlan acél. Hahotázva vette elő a piszkos, zsíros kártyát az asztalfiából, kenyérhulladékok és tisztátlan, csorba evőeszközök közül. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ok, -ja (ritka)
1. Tisztátalan (1–2) dolog. A színész rondát, tisztátalant játszik: neki csak látszani kell olyannak; de nem lennie. (Vörösmarty Mihály) Mindig óvták minden tisztátlantól. (Ambrus Zoltán)
2. (rendsz. többes számban) Tisztátalan (1–2) személy. A tisztátalanok kiközösítése.
tisztátalanság.
