tisztel
tisztel [ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. <Értéke, érdeme, jelentősége alapján> becsül, elismerésre méltónak tart vkit, vmit; nagyra becsül méltányol. Tiszteli vkinek a képességeit, tudását. Nemzeti hősként tisztelik. A tanító házaspárt az egész falu tiszteli. Tisztelem benne, hogy mindig őszinte. Mint tudóst tisztelik, de mint embert nem szeretik. Tiszteljétek a közkatonákat, Nagyobbak ők, mint a hadvezérek. (Petőfi Sándor) Lojzi bácsi jött szembe velünk, édesapám régi jó cimborája, akit… nagyon szerettem és tiszteltem. (Kosztolányi Dezső) || a. Tekintetbe vesz vmit, figyelemmel van vmire, néz vmit. Nem érdemelne kíméletet, csak a korát tisztelem. || b. Tisztel vmit: elismeri vminek a létjogosultságát, nem sért meg vmit, noha rendsz. nem ért egyet vele. Tiszteli a mások meggyőződését; tiszteli vkinek a vallásos érzéseit. || c. (gúnyos) Tisztelem az eszét, az ízlését!: nem sokra becsülöm az eszét, az ízlését.
2. Vkit a hűség és engedelmesség érzésével készségesen elismer föléje rendeltnek v. irányítójának, és mint ilyet megbecsül. Tiszteli elöljáróit, fölötteseit, tanárait; tiszteli a hatósági személyeket; tiszteli szüleit. S anyánkat, ezt az édes jó anyát, | Oh Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd! (Petőfi Sándor) || a. (régies) Vmiként, vminek v. vmiül tisztel vkit: vminek elismeri, fennhatóságát elfogadja. Phoenicia Kakukot tisztelte királyul (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Urának tiszteli Olej még a talári herceg ő kegyelmességét is. (Mikszáth Kálmán) || b. Tisztel vmit: vminek aláveti magát rendelkezéseit megtartja. Tiszteli az alkotmányt, a rendeleteket, a törvényt.
3. <Más által v. levélben> megbecsülését kifejezve köszönt vkit; tiszteltet. Tisztelem édesapádat; tisztelem a kedves bátyját. Tekintetes úr, tiszteli a tekintetes úr a tekintetes urat, azt izeni, hogy gyüjjék [= jöjjön] át. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) Vhol tisztel vkit: vendégként fogadja, látja, köszönti vhol. Örülök, szerencsémnek tartom, hogy házamban tisztelhetem. Egy brigadéros generálist van szerencsénk városunk falai közt tisztelhetni. (Jókai Mór) Nem adnám száz forintért, hogy ilyen társaságot tisztelhetek a kancelláriumban. (Mikszáth Kálmán)
4. (régies) Foglalkozásának, rangjának, társadalmi állásának megfelelő címén (és nevén) szólít vkit. Milyen néven v. névvel tiszteljem?: <udvarias kérdésként:> hogyan szólítsam, nevezzem?; kinek tiszteljelek?; kit tisztelhetek?: kihez van szerencsém, mi a neve, ki és mi? Minek tiszteljem az urat? Csak vacsora végével kezdtek el rám példálózni, hogy „nem is tudjuk, kinek tiszteljük”. (Jókai Mór) Nem is tudom, hogy tiszteljem a kedves húgomat. (Tolnai Lajos) || a. (gyak. gúnyos) Vminek nevez vkit. Adrienne sem azelőtt, sem később nem foglalkozott irodalommal, mert… lenézte a „kékharisnyákat”, amit akkoriban az írónőket tisztelték. (Krúdy Gyula)
Igekötős igék: letisztel; megtisztel.
tisztelés; tisztelhető.
