tisztes
tisztes [ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e] (kisé régies, választékos)
1. Olyan <személy>, aki jellemével, magatartásával, megjelenésével, korával tiszteletet érdemel. Tisztes aggastyán, öregasszony. Istentelen haramiák… udvaromra törtek, magamat és tisztes vendégeimet halára keresték. (Eötvös Károly) Szertartásosan kezet csókolt, ahogy tisztes matrónának szokás. (Kosztolányi Dezső) || a. Tisztességes, becsületes, derék. Tisztes családapa. Ő… tisztes szüléktől lehetne [= lehetett]. (Csokonai Vitéz Mihály) Feleségül akarom venni ezt a tisztes hajadont itt. (Jókai Mór) || b. Tisztes emberre jellemző, vele kapcsolatos. Tisztes állapot, magatartás, viselkedés. Ez a nagy nappali Kisértet, | Ki szemet lefog, agyat kábít, Ráborul minden tisztes szívre. (Ady Endre) || c. Olyan <dolog>, amely kora v. egyéb tulajdonságai miatt tiszteletet, megbecsülést érdemel. Tisztes kor; tisztes ősi emlék, ősz haj, régiség. Fejét egyik vállára bocsátá A pufók kemence, Redők gyanánt tisztes agg homloka Meg van repedezve. (Petőfi Sándor) A gimnázium tisztes épületét lombok fojtogatták. (Kosztolányi Dezső) || d. (ritka) Megszokott, szabályszerű, tiszteletben tartott. A természet, a világ tisztes rendje. Hideg májusi napok voltak, ott kinn megbomlott a természet tisztes rende: fagyott. (Jókai Mór)
2. (elavult) Tisztesb osztály, tisztes rend: tisztséget viselő, honorácior. Több megye a választási jogot kebelében… a nem nemesi osztály úgynevezett tisztesb rendére… is kiterjesztette. (Csengery Antal) Terhet visel a nemesekkel A tisztesb osztály. (Arany János)
3. A körülményekhez képest megfelelő; kellő, illő. Tisztes haszon, kereset, megélhetés; tisztes távolságban tartja magát. Tisztes árat kapott a könyvért. Tisztes távolban marad, a háttérben. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (katonaság) A legalsó legénységi rendfokozatok vmelyikét (őrvezető, tizedes, szakaszvezető) viselő katona.
Szóösszetétel(ek): tisztesfű, tisztesiskola; tisztesképzés; tisztesképző.
tisztesi.
