titán [1]
titán [1] főnév -t, -ok, -ja
1. (mitológia) Titánok: <a görög mitológiában> az Égnek és a Földnek óriás gyermekei, akiket Zeus kemény harcban levert, és az Alvilágba zárt. A titánok harca. Csak villámtól reszketnek a titánok. (Tóth Árpád) || a. (mitológia) Közülük egy. A hősi folyam, mint leláncolt titán, szűk ágyban vonaglik. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) Rendkívüli szellemi képességű személy. Mit néznek ők, az éber álmodók? | A virradó napot, hol táborok Robognak a jövőbe, új titánok? (Juhász Gyula) || a. (gúnyos) Ifjú titán: az az ifjú, aki tehetségét túlbecsülve és a hagyományokat semmibe véve minden áron újat akar alkotni, ill. szertelen, feltűnő viselkedésével mindenkit el akar képeszteni; ifjú óriás.
