tökéletlen
tökéletlen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan, ami vmely eseményt, normát v. kitűzött célt nem ér el; hibás, hiányos. Tökéletlen alkotás, eljárás, másolat, módszer, utánzat. || a. (nyelvtudomány) Tökéletlen műveltető ige: olyan ige, amely azt fejezi ki, hogy az alanya az igen tárgyának bizonyos állapotát v. állapotváltozását idézi elő (pl. „A gyűlést feloszlatták.” v. „Biztatom [apámat], hogy majd még jóra fordul sorsa.” Petőfi Sándor)
2. Olyan <személy>, aki cselekedetével, megnyilatkozásával önmagát kedvezőtlen színben tünteti fel; ostoba, buta, mafla. Tökéletlen ember, fickó. Ne légy olyan tökéletlen! Önnek most el kellene ájulnia…, mert ilyen tökéletlen népek közé jutott. (Mikszáth Kálmán) Cselkeyt ő mindig tökéletlen figurának ítélte. (Gárdonyi Géza) || a. Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Tökéletlenül viselkedik.
tökéletlenkedik; tökéletlenség.
