tol
tol tárgyas ige -t, -jon
1. Vkit, vmit nyugalmi helyzetéből kimozdítva valamely testrészével, főleg kezével folyamatosan és egyenletesen odébb nyom. Kocsit, szekeret, taligát tol; háttal, könyökkel, mellel, térddel, vállal tol vmit. Feljebb tolja a kalapot a fején. Pápaszemét a homlokára tolja. Az egyik hátulról tolta, a másik elől húzta a megrakott szánt. Vízre tolja a csónakot. Jár, jár az idő és mégse halad, Csak tolja muló létünk mutatóját. (Vajda János) Szekerünket a hajóhídhoz toltuk, s megkezdtük a számunkra érkezett csomagok átvételét. (Kuncz Aladár) || a. <Tárgy másik tárgyat> felületével v. annak vmely kiálló részével folyamatosan és egyenletesen odébb nyom. A hátul levő mozdony a szerelvényt nem húzza, hanem tolja. || b. (átvitt értelemben, durva) Vhova tolja a képét v. a pofáját: odatolja a képét, a pofáját. Hát te, pernahájder! Még a szemem elé mered tolni a pofádat! (Jókai Mór) || c. (átvitt értelemben) Előtérbe tol vkit: jelentős (közéleti) szerepet juttat vkinek rendsz. anélkül, hogy az illető erre törekedett volna.
2. (átvitt értelemben, kissé bizalmas) Vkire v. vmire tol vmit: áthárít vkire, vmire vmit kül. azért, hogy a felelősség alól kibújhasson. Vö: rátol (2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk tol. Dolgát, hibáját másra tolja. Ránk tolta a mulasztását. Mindent az időre tolt. (Eötvös József) [Bence elfogta a két rablót,] Kik Magyarországon a sírt kirabolták, S a király legelső vitézére tolták. (Arany János) Persze nem mentegettem magam, nem toltam azokra a bűnt, akik közül senki sem kísért be. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): ld. szekér.
Igekötős igék: alátol; áttol; betol; beletol; eltol; előtol; előretol; feltol; félretol; hátratol; idetol; kitol; körültol; letol; megtol; mellétol; nekitol; odatol; összetol; rátol; széjjeltol; széttol; végigtol; visszatol.
tolás; tolható; toló.
