tőle
tőle [e] határozószó (személyragos) -m, -d, tőlünk, -tek [ë], tőlük v. (régies) tőlök, (tájszó) tüle Nyomósítva: éntőlem stb., őtőlük
<A személynévmás nem használt -tól, -től ragos alakja helyett, néha a mutató névmás -tól, -től ragos alakjának a jelentésében.> Általában a személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személytől, tárgytól, dologtól.
1. Az ismert, említett személytől, tárgytól távolodva v. távolítva; attól, ettől. Elmegy tőle; elszakít, elvesz tőle vmit. Csak azt szánom-bánom, Tőled meg kell válnom. (népköltés) S anyánkat… tiszteld, imádd! | Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom… De megmutatná a nagy veszteség: Ha elszólítná tőlünk őt az ég. (Petőfi Sándor) Egy jómódú leányt szerettem, | osztálya elragadta tőlem. (József Attila) || a. Vkinek tartózkodási helyéről, lakásáról, munkahelyéről stb. [Láttad az öcsédet mostanában?] – Éppen tőlük jövök.
2. Attól a helytől, ponttól kiindulva, számítva, ahol az ismert, említett személy tartózkodik, lakik, ahol az ismert, említett tárgy, dolog található, van. Egy méterre, egy kilométerre tőle; távol, messze tőle. Ott áll a rendőr; tőle idáig húsz lépés. Itt laknak a szüleim; tőlük hozzánkig tíz perc az út.
3. (átvitt értelemben) Attól a személytől v. dologtól, akitől, amitől vki, vmi ered, származik v. várható. → Kiemelés tőlem; minden → kitelik tőle; megtesz minden tőle telhetőt ←; sokat olvastam tőle: az ő írásaiból; ez a vers tőle való: ő írta; átadtam v. továbbítottam az üdvözletet tőle: továbbítottam az üdvözletet, amelyet ő küldött; elég ez tőlem: ennyit megtettem, de ennél többre nem vállalkozom, ennél többet senkinek a kedvéért nem teszek; telik tőle. Tőle hallottam ezt a hírt. Első feleségem korán meghalt, csak a legidősebb fiam van tőle.
4. (átvitt értelemben) <Szenvedő értelmű igenév, (régies) ige mellett:> attól a személytől v. dologtól, akitől, ill. amitől a szenvedő igében kifejezett cselekvés kiindul. A tőle végzett munka; a tőle hangszerelt zenemű. [Engedd Uram] hogy örömem… tőled legyen megáldatott. (Tompa Mihály)
5. Az ő részéről, magatartásában, viselkedésében. Szép, csúnya, furcsa tőle. Ez már mégis cudarság tőlem,…én a helyett, hogy biztatnám, kegyetlen kézzel tépegetem az atyai érzéseit. (Mikszáth Kálmán)
6. (átvitt értelemben, tájszó, régies) A szóban forgó személy v. dolog által mint közvetítő által; vele, általa. Küld, üzen vmit tőle. Állj meg, holló állj meg, Had` üzenek tőled Apámnak, anyámnak. (népköltés) Szép hazámba ismerősök mennek; Jó anyámnak tőlök mit izenjek? (Petőfi Sándor)
7. (átvitt értelemben) A miatt a személy v. dolog miatt, aki, ill. ami miatt történik vmi; miatta. Sokat beszél, nem tudok tőle dolgozni. Hideg van kinn, most is piros tőle az orrod. Be van kenve zsírral, fénylik tőle. Nem maradt meg tőle béken [= békében] Őz vagy szarvas a vidéken. (Arany János) Lehetetlen volt tőlük tovább diskurálnunk. (Gárdonyi Géza)
8. (átvitt értelemben) (rendsz. ható igével) Mivel a szóban forgó személy nem avatkozik bele vmely cselekvésbe, történésbe, nem törődik vele, nem mutat érdeklődést iránta; felőle, miatta. Tőlem ugyan beszélhet, tőlem nyugodtan dolgozhatsz. Tőled akár éhenhalhat. Tőlük ugyan Bence akár fején járna. (Arany János) Tőle üvölthet a sziréna. Nem kell kiugrania az ágyból, nem kell felkötnie az undok mentőövet… (Hunyady Sándor)
9. (átvitt értelemben) <Olyan igével v. igéből képzett főnévvel, melléknévvel v. kifejezéssel kapcsolatban, amelynek egyébként -tól, -től rag vonzata; a -tól, -től ragos határozó helyett:> az említett, a szóban forgó, az ismert személytől, dologtól. Kap, kér, követel tőle; kérdez, tanul tőle; sajnál, irigyel tőle; eltér, különbözik tőle; borzad, fél, félt, irtózik tőle; idegen, mentes tőle. Mit akarsz tőlem? Semmi bolondabb Nincsen mint az okos levelek, s én… Irtózom tőlök. (Petőfi Sándor) Ménedet, gulyádat irigyelik tőled. (Arany János)
10. (átvitt értelemben, tájszó) <középfokú melléknév mellett: a szóban forgó személyhez v. dologhoz viszonyítva, ahhoz hasonlítva:> mint ő; nála. Különb tőle; tőlem nagyobb.
