tolmácsol
tolmácsol ige -t, -jon
1. tárgyas <Vkinek szavait, beszédét> élőszóval más nyelvre (le)fordítja. Beszédet, előadást, felszólalást, üdvözlést tolmácsol. A miniszter szavait a küldöttség egyik tagja tolmácsolta. || a. (tárgy nélkül) Jól, rosszul tolmácsol. A kongresszuson is ő tolmácsolt.
2. tárgyas (választékos) <Idegen nyelvű irodalmi művet vmely nyelvre> lefordít. A regényt ő tolmácsolta magyarul.
3. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Másnak a gondolatát, érzelmét> kifejezi vki előtt, közli vkivel. Vkinek a hódolatát, kérését, kívánságát, köszönetét, panaszát, üdvözletét tolmácsolja. [Szívem] a mások érzéseit néha meglehetősen tolmácsolja. (Csokonai Vitéz Mihály) Költő a nemzetnek vágyát tolmácsolá. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) <Saját gondolatát, érzelmét> közli, rendsz. közvetve fejezi ki. Ha szívem érzelmeit akartam neki tolmácsolni, azt csak levél útján tehettem. (Jókai Mór)
4. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Zenemű előadója vmely zeneművet> hangszeren v. elénekelve bemutat, megszólaltat. A zongoraművész kitűnően tolmácsolta Bartókot. || a. (átvitt értelemben, ritka) Vmi tolmácsol vmit: vmely hangszeren megszólkaltatnak vmely zeneművet. Erdők zúgása, folyam locsogása, lombsuttogás… összefoly édes alvadó harmóniában…, melynél szebbet… hitvány hangszer nem tolmácsolhat. (Mikszáth Kálmán)
tolmácsoló; tolmácsolt; tolmácsoltat.
