tolódik
tolódik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. <Élettelen tárgy> helyét változtatja, mozdul azáltal, hogy vmely külső erő mintegy tovább tolja; csúszik. A hótömegek lefelé tolódnak. Az emeltyű ide-oda tolódik. Toldul mellével, valamint a szikla tolódik. A tengerbe, habok, szelek ellen víni keményen. (Vörösmarty Mihály) || a. <Időpont> későbbre halasztódik. Az eljegyzés időpontja egyre messzebbre tolódik.
2. (átvitt értelemben) <Ember v. emberek csoportja vmely belső v. külső indíték folytán> fejlődésében bizonyos irányt követ, bizonyos irányban halad. Jobbra, balra tolódik. A tömegek a háború után balra tolódtak.
3. (átvitt értelemben, régies) Tódul, torlódik, nyomul vhová. Sanyarú képére tolódván Kínja halálának, szemeit komor éjbe borítja. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: áttolódik; betolódik; eltolódik; előtolódik; félretolódik; kitolódik; letolódik; rátolódik; széttolódik; visszatolódik.
tolódás; tolódó; tolódott.
