töltés
töltés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A tölt (1–2, 3–5) igével kifejezett cselekvés; az a tevékenység, hogy vmibe, főleg vmely edénybe, tartóba vmit, kül. folyékony, szemes v. apró részekből álló anyagot töltenek. A hordó, a korsó, az üveg töltése. || a. Folyadéknak v. szemes anyagnak egyik helyről, tartóból v. edényből a másikba öntése, folyatása, eresztése. A bornak pohárban, üvegekbe töltése; a víznek korsóba töltése; a lisztnek zsákba töltése; ecetnek az ételbe töltése. || b. Robbanóanyagnak, lövedéknek lőfegyverbe helyezése, tömése. Az ágyú, a fegyver, a puska töltése. || c. (orvostudomány) Levegő nyomása, préselése a mellkas fala és a tüdő közé vmelyik tüdőszárny összeszorítása és ezzel a gümőkórtól megtámadott tüdő gyógyítása céljából. A tüdő töltése. Töltés után a beteg jobban érezte magát.
2. Ennek a cselekvésnek az eredménye: vmibe töltött anyag. Palackozott borunk házi töltés. || a. (katonaság, vadászat, régies) Elöltöltő tűzifegyver csövébe töltővesszővel belevert robbanóanyag, fojtás és lövedék együttvéve. || b. (katonaság) A lövegek lövedékének belsejében levő robbanóanyag (esetleg apróbb golyó). || c. (ritka, katonaság, vadászat) Töltény. || d. (ritka, bizalmas) Töltelék (1). A hurka, a töltött káposzta töltése. Mentünk… a hosszú, szűk folyosón befelé, mint a töltés a kolbászba. (Petőfi Sándor) || e. (orvostudomány) A mellüregbe préselt levegő. A töltésnek már nincs elég hatása, nyomása.
3. (műszaki nyelv) Az a folyamat, ill. eljárás, amely külső áramforrás felhasználásával vmely anyagban, ill. készülékben a villamos energia szolgáltatásához szükséges vegyi átalakulást létrehozza. Az akkumulátor, a telep töltése. || a. (villamosság) Elektromosságnak bizonyos mennyisége vmely anyagban. Elektromos töltés; pozitív, negatív töltés. A felhők ellentétes töltése villámlásban egyenlítődik ki.
4. (ritka) Vminek a töltése: az a mód, magatartás, tevékenység, ahogy vki vmely időszakot tölt. A szünetnek játékkal, olvasással, tanulással töltése; az ünnepnek falun töltése. A mi házunknál levő szokásokról kell szólni, és az idő töltéséről. (Mikes Kelemen)
5. A mélyebben fekvő terep szintkülönbségének kiegyenlítése céljából földből, kőből v. salakból feltöltött vasúti v. közúti alépítmény. Veszedelmes a vasúti töltésen járni. Kocsink egy magas töltésen haladt. Javítják, füvesítik a töltést. A töltésen lassan,… egyhangú zörgéssel gurult a tehervonat. (Krúdy Gyula) Szinte vidám mozdulattal bukfencezett le… a magas töltésen, a százkilométeres gyorsasággal száguldó vonatról. (Hunyady Sándor) || a. Folyóvíz kiáradásának megakadályozására földből v. kőből emelt építmény; gát. Magas töltést hánytak a folyó partján. A fenyegető árvízveszély ellen megerősítik a töltéseket. Az ár átszakította a töltést. A báróné… előnkbe jő ki a bagi töltésre. (Kazinczy Ferenc) E gát vagy töltés a harmadévi esős tavaszon sokat szenvedett. (Arany János) A töltés aljában még zöldek a fűzfák, amik azért vannak ott, hogy árvíz alkalmával… védjék… a nagy földfalat. (Tömörkény István)
Szóösszetétel(ek): 1. töltésátvágás; töltéscsuszamlás; töltésföld; töltésgát; töltéshányás; töltéshányó; töltéskamra; töltésköz; töltésrézsű; töltésszakadás; töltéstartó; töltéstok; töltésút; 2. időtöltés; tüdőtöltés; utántöltés; vaktöltés; védőtöltés.
töltési; töltésű.
