töltött
töltött melléknév -en [e]
1. Olyan, amit vmivel megtöltöttek, ami töltve (1, 3, 6, 9) van. Borral töltött pohár; gabonával töltött zsák; levegővel töltött gumikerék; tollal töltött párna; golyóra töltött fegyver. Harmadnap óta egy gubába burkolt embere a… kocsmában iddogált, tudakozódván… tartok-e töltött fegyvereket. (Kazinczy Ferenc) A házam elé ki nem lehet ülnöm töltött puska nélkül. (Jókai Mór) || a. (tájszó) Töltött szék: párnázott szék. Ezeket a töltött székeket még a boldogult öreg grófnétól vettük. (Tolnai Lajos)
2. (konyhaművészet) Olyan <eledel, főleg húsétel>, amelyet beléhelyezett töltelékkel szaporították. Töltött borjúhús, csirke; töltött galamb ←; töltött káposzta, paprika; a töltött káposzta → bundája. Majd főz olyan töltött káposztát, hogy édesanyád is csak olyat főzhetett. (Arany János) Ebben a pillanatban lépett be az ebédlőbe a lány. Karján egy nagy tál töltött tojás. (Hunyady Sándor)
3. (rendsz. határozóval) Olyan <idő>, amelyet vkinél, vkivel együtt v. vhogyan átélt, eltöltött vki. Kellemesen töltött vakáció. Örömmel gondolok a nálatok töltött szép napokra.
4. (tájszó) Töméssel hizlalt <állat>. Töltött kacsa, liba.
