tömb
tömb főnév -öt, -ök, -je [e]
1. Vmely anyagnak nagyobb darabja, tömege v. több azonos v. hasonló tárgy, dolog egybetartozó, összefüggő egésze, egysége, csoportja, tömege. Épületek, gyárak, házak, telek tömbje. A sziklák tömbje elzárta a kilátást. A jég, a vaj, a zsír tömbökben kerül forgalomba. Egy csendes kerti lak Sötéten állt már: …Vak, barna tömb. (Tóth Árpád) Megeszi a ház az utcát… És tömb a tömbbel összeforr. (Babits Mihály) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Emberek sűrű csoportja, tömege. Egész huszárszázad föstvényi [= festői] tömbje tűnt föl a láthatár előterén. (Kemény Zsigmond) Otthonossá leszünk a térben, és tisztán kivehetjük a rajta mozgó tömböket úgy, mint egyes [eposzi] alakokat. (Arany János) || b. Háztömb. Ő volt a tömb bizalmija.
2. (főleg összetételben) (Egyenként) könnyen leválasztható, perforált v. enyvezett szélű papírlapokból álló, kisebb-nagyobb füzet; blokk. Kitép egy lapot a tömbből. Egy egész tömböt teleírt jegyzeteivel. || a. Kartonpapírból készült, nagyobb alakú, összeköthető kettős fedőlap rajzlapok, iratok, ívek együtt tartására.
3. (politika) Hasonló elveket valló, közös érdekű, és azonos célokért küzdő pártok, politikai csoportok (időleges, alkalmi) tömörülése, szövetsége; blokk (4), pártszövetség. Baloldali, demokratikus, ellenzéki, hazafias tömb. Az egyesületi jog egészen új tömböket képez. (Eötvös József) Összesen… tíz tömbje van a különváló érdekeknek. (Kemény Zsigmond) || a. Azonos v. hasonló politikai felfogású és rendszerű országok vmely célra szövetkezett csoportja; hatalmi csoport(osulás), blokk. Atlanti, közelkeleti, nyugati tömb; katonai, támadó, védelmi tömb; tömbön kívüli országok.
Szóösszetétel(ek): 1. tömbalakítás; tömbarany; tömbezüst; tömblevélpapír; tömbmulatság; tömbnaptár; tömböntvény; tömbsajt; tömbvaj; 2. épülettömb; háztömb; hegytömb; jégtömb; márványtömb; rajztömb; vázlattömb; vénytömb.
tömbnyi.
