töméntelen
töméntelen [e-e] számnév, melléknév és határozószó (ritka, régies) töménytelen, (népies, régies) teméntelen [ë-e-e], (ritka) teménytelen [ë-e-e]
I. számnév, határozatlan (melléknévi)
1. Roppant sok, számtalan, rengeteg. Töméntelen kincs; töméntelen, madár; töméntelen ember tolongott az utcán. Töméntelen légy volt a szobában. Töméntelen pénzt költ el. A vízparton pedig töméntelen bíbic Jajgat keservesen. (Petőfi Sándor)
II. melléknév
1. Roppant sok egyedből álló <tömeg>. Töméntelen sokaság. Temetve voltunk a föld egy szögébe, Töméntelen szép, egymásnak teher. (Vörösmarty Mihály) Az észak felé lejtő úton láthatták, mint ereszkedik le a völgynek a töméntelen katonaság. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka) Roppant nagy. Töméntelen étvágya van. A kis-tarbói ispán… a lutrinak köszönheti töméntelen gazdaságát. (Mikszáth Kálmán)
III. határozószó (rendsz. a nagy mondatszó, a sok határozatlan számnév fokozására) (népies) Töméntelen nagy v. sok: módfelett, rendkívül, nagyon nagy v. sok. Töméntelen nagy síkság; töméntelen sokat beszél, eszik. Töméntelen sok bort ivott meg. Egy töméntelen nagy, szörnyeteg griffmadár Még jó tova… fenn a magasban jár. (Vajda János) Beleüti az orrát a teméntelen sok bútorba. (Móricz Zsigmond)
töméntelenség.
