tömény
tömény melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (vegyi ipar) A telített állapothoz közel álló <oldat>; koncentrált. Tömény ecetsav, kénsav, sósav. || a. Idegen anyagból, kül. vízből alig vmit tartalmazó <egynemű folyékony anyag>. Tömény alkohol: a) tiszta, vegyítetlen alkohol; b) (bizalmas) igen erős pálinka; tömény oldat. Lepárlással a híg szeszből tömény szeszt nyerünk.
2. (átvitt értelemben, kissé bizalmas, rosszalló) Vmely hátrányos v. elítélendő tulajdonság (szinte) valamennyi jellemző vonását magába foglaló; jellegzetes és nagy fokú. Tömény butaság, pesszimizmus, rosszindulat.
Szóösszetétel(ek): töménysavas; töményszeszes.
töménység.
