tömjén
tömjén főnév -t, -ek [ë], -je [e] v. -e [e]
1. Egy fajta, főleg Arábiában és Kelet-Afrikában tenyésző fa kérgéből nyert sárgásvörös színű gyanta, mely hevítéskor sűrű füstöt és kellemes illatot áraszt. A tömjén füstje betöltötte a templomot. S ha papok tömjénjük gőgösebben rázzák Mindezek halálos sorsunk magyarázzák. (Ady Endre) || a. Tömjénfüst. Szóláshasonlat(ok): fél v. irtózik tőle, mint → ördög a tömjéntől. A füstölő lilás tömjéne szállt, szállt. (Juhász Gyula) Titokzatos templomok öblén | meleg gomolyba szállt a tömjén. (Kosztolányi Dezső) A város tömjén illatával árad és | szent ének s hangos jajgatások öntik el. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás)
2. (átvitt értelemben, ritka) Nagyfokú hízelgő elismerés, magasztalás. Hiúságuk naponkint friss tömjénnel táplálkozik. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): tömjénfa; tömjénfelhő; tömjénfüstölő; tömjénillat; tömjénszag.
tömjénes; tömjénű.
