tompa
tompa melléknév tompán, tompább
1. Olyan, aminek hegye, ill. éle kereken, laposan végződik; hegyetlen, ill. életlen. Tompa ceruza, csúcs, kés, orr, tőr; a tojás tompábbik vége; tompán ívelő: lekerekített; tompán végződik. Tompa, ráspolyozatlan fogú fűrészét hozta el. (Nagy Lajos)
2. Ilyen eszköztől eredő. Tompa karcolás, vágás. Csak tompa ütést kapott. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Kevésbé tisztán csengő, rendsz. kevés felhangot tartalmazó, az átlagosnál, szokottnál mélyebb <hang>. Tompa koppanás, moraj, zaj; tompa hangon beszél, suttog; tompán búg, nyög. Mely szózat, milly tompa suttogás? (Vörösmarty Mihály) „Itt az úr,…” Szólt egy tompa hang Mintha szólna tenger Fenekén harang. (Petőfi Sándor) Különös tompa hangja volt a papnak, mintha a gyomrából jönne a szó. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, választékos) Nyomott kedélyállapotot, esetleg elkeseredettséget, fásultságot visszatükröző, (a szokottnál) fénytelenebb, halkabb <emberi hang>. Tompán így hangzik el ajkán a vétkes szózat. (Vörösmarty Mihály) Laci megtört, tompa hangon kérdé: lehetne-e beszélni a fogollyal? (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) Környezetétől nem elütő, nem ragyogó, nem telt, a szokottnál sötétebb, homályosabb és halvány <szín, fény>. Ennek a lámpának tompa a fénye. A nyersselyem ruha fénye tompa. Az erdő… tompább színekbe öltözködött. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Kül. hosszan tartó, de nem éles <fájdalom>. Tompa, szótlan fájdalmamba merülve álltam ott. (Eötvös József) Vajjon a nyugvás tompa kinját Érezni nem lesz oly nehéz? (Ady Endre) Jöjj tompa kín, kopár bú, lomha kétség. (Juhász Gyula)
5. (átvitt értelemben) Olyan <észlelés, érzékelés>, amely nehezen tud megkülönböztetni, nehezen érzékel, a finomabb benyomásokra nem eléggé érzékeny. Tompa érzék, hallás, látás. Minden nem egészen tompa fül észreveszi, hogy a prózában… nem minden… hangok adhatnak kellemes gördületett [= lejtést]. (Kölcsey Ferenc) Válogatni nem tud Tompa ízleted [= ízlésed]. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Nehéz felfogású, (kissé) ostoba emberre valló <ész, észjárás>. Tompa agya van. Láttam megyét, hol… az elmék tompák, mint a tőke. (Madách Imre) A sofőr…, bár kissé tompa esze volt, észrevette, hogy valami nincs rendben. (Hunyady Sándor)
6. (átvitt értelemben, választékos) Az érzékszervek, ill. a tudat csökkent működésével járó <lelkiállapot>. Tompa bódultság, kábulat. Tompa zsibbadtság vett rajtam erőt. (Mikszáth Kálmán)
7. (átvitt értelemben, választékos) Nagyfokú fásultságban, közönyösségben, érzéketlenségben megnyilatkozó, közönyösséget, érzéketlenséget mutató <hangulat, lelkiállapot>. Tompa egykedvűségben töltöm napjaimat. (Arany János) Szemei tompa búskomorsággal néztek maga elé mereven. (Jókai Mór) Ott ült az édesanyja mellett… tompa kétségbeesésben. (Herczeg Ferenc) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Ilyen kedélyállapotban, hangulatban levő, érzelmeiben eltompult <személy>. Légy mint szikla rendületlen, Tompa, nyugodt, érezetlen [= érzéketlen]. (Kölcsey Ferenc) Egészen tompa, fásult volt. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): tompakék; tompazöld.
tompaság.
