töpreng
töpreng [e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]; -eni [e] (-ni)
Magába mélyedve, a körülményeket, eshetőségeket fontolgatva, latolgatva hosszadalmasan tűnődik, gondolkodik vmin. Töpreng vmin; azon töpreng, hogy mitévő legyen; lassan ballag, mintha habozna vagy töprengene. Szóláshasonlat(ok): töpreng, mintha rá bízták volna az → ország dolgát. De mit töprengek? Az nyer, aki mer! (Madách Imre) Ő belevág, nem gyáván töpreng rajta. (Ady Endre) Azon töprengett, fájdalmas-e a halál. (Kosztolányi Dezső) Tehetetlenül töprengett, sovány arcán az izgalom pírja ömlött el. (Nagy Lajos)
Igekötős igék: eltöpreng; végigtöpreng.
töprengő.
