tördel
tördel [e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas Vmit egymás után több kisebb darabra tör. Cukrot, követ, sót tördel; apróra tördel vmit. Száraz ágakat tördel; gallyat tördel a tűzre. Kenyeret darabokra tördel. Aki követ tördel, Törhet gonosz fejet. (Ady Endre) || a. tárgyas <Vmit, rendsz. több tárgyat> ismételten v. folyamatosan tör (1). Tördeli az edényeket a konyhán. A vihar tördeli a fákat. Kopog a jégeső, tördel mindeneket. (Csokonai Vitéz Mihály) Magános fa vagyok, melyre villám szakad, Melyet vihar tördel. (Lévay József) A vihar… ádáz erővel tördelte a fákat. (Mikszáth Kálmán) || b. (tárgy nélkül) Azért erdő, hogy zöldeljen, Azért vihar, hogy tördeljen. (népköltés) || c. tárgyas Vmiről egymás után többször részeket leválaszt, le-letör. Ágat, gallyat, virágot tördel. || d. tárgyas (átvitt értelemben) Kezét tördeli: izgalmában, kétségbeesésében egyik kezével a másikat kulcsolva szorítgatja, hajlítgatja, nyomkodja. A királyné kókadozott. Idegesen tördelte a kezét. (Gárdonyi Géza) Anna… tördelte a kezét. Sóhajtozott. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies) A szavakat nehezen, szaggatottan kiejtve mond vmit. Mint a délre húzó daru fejem felett, Egyhangon tördelem bágyadt énekemet. (Arany János) Fuldokló nyögéssel tördelé: oh édes anyám! (Tolnai Lajos)
3. tárgyas (nyomdászat) <Hasábokban levő szedést> oldalakra, ill. az egyes oldalakon a megfelelő helyre oszt, illeszt. A kijavított szedést tördelik. || a. (tárgy nélkül) (nyomdászat) A nyomdász éppen most tördel.
Igekötős igék: betördel; eltördel; feltördel; kitördel; letördel; megtördel; összetördel; széjjeltördel; széttördel.
tördelhető; tördelt; tördeltet.
