törés
törés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
I. A tör (főleg I. 1–4, 6–7, II. 1–2, 5) igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit törnek, ill. ennek eredménye.
1. Vmely vékonyabb, hosszúkás tárgynak hajlítással, feszítéssel két v. több darabba való széttagolása, eltörése v. vmely dolog kiálló részének ily módon való leválasztása. Ág, gally, léc, rőzse, venyige, virág törése; dohánylevelek törése; a dió, a kender törése. || a. Kukoricatörés. Törés után a kukorica szárát levágják.
2. Vmely anyagnak, tárgynak ütéssel, feszítéssel több darabba való tagolása, szét- v. összetörése, ill. belőle ily módon darabok leválasztása, letörése. Cukor, bors, dió, edény, festék, jég, kenyér, kő, mák, pohár, rögök, só, üveg törése; a fal törése: falnak ágyúval v. faltörő kossal való rombolása.
3. Vmivel v. vki által tört rés, hézag vmi(be)n. A pogányság… A falak törésin nyüzsög mint a hangya. (Arany János) Beljebb nyomultunk a nád közé. Vezetőnk… kémlelte a törést, melyen az utánunk jövőnek előttünk el kelle menni. (Jókai Mór) || a. (tájszó) Nyom az úton v. a hóban. || b. (átvitt értelemben) A pálya nehéz volt,… semmi törés, semmi nyom, én első… vándor a kietlenben. (Kossuth Lajos)
4. (átvitt értelemben) <Személyek v. csoportok közt> szakítás; kenyértörés. Törésre került a dolog; törésre viszi a dolgot. Minek törésre vinni a dolgot. Jobb volna új terveket készíteni. (Kemény Zsigmond)
5. Törekvés. Magasra, nagyra, sikerre törés.
II. <A törik, el-, fel-, megtörik igével kifejezett esemény, jelenség, folyamat, ill. annak eredménye.>
1. Az a tény, hogy vmi (el- v. meg)törik. Az ágak törése a gyümölcs súlya alatt. A föld kérgének törései hozták létre a hegyeket. || a. Ennek eredménye, vmely anyagban, tárgyban létrejött hézag, hiány. A márványban hosszú törés van. Egy régi római… kőkoporsó egyik végén van egy nagy törés. (Jókai Mór)
2. Kül. vmely csontnak külső erő hatása v. baleset folytán bekövetkező kettéválása, eltörése. Kétszeres törés; a boka, a kar, a láb(szárcsont), a kulcscsont, az orrcsont törése. || a. Az így keletkezett folytonossági hiány <vmely csonton>. Fedett törés; → nyílt törés. A törés gyorsan gyógyult. Az orvos egybeilleszti a törést.
3. (népies) <Bőrön> dörzsölés, horzsolás folytán keletkezett hólyag v. seb; feltörés. Törés van a lábán a rossz csizmától, a ló hátán a nyeregtől.
4. (ásványtan) Ásványok letört, levált, ill. kettévált részeinek, darabjainak az a felülete, ahol a szétválás megtörtént. Kagylós, sík, sima, szálkás törés.
5. Hirtelen elhajlás a felvett iránytól; vminek megtörése. Vmely vonalnak a folyó, az út irányának törése. || a. (fizika) A fény törése: a f. irányának megváltozása, amikor más közegbe lép.
6. (átvitt értelemben) Vmely folyamatban, haladában, lendületben bekövetkezett szakadás, szünet, hézag, v. a fejlődés előző irányától való eltérés; az a tény, hogy vmi megtörik. 1849 után nemzeti fejlődésünkben törés állt be. Tagadhatatlan, hogy ez a mese telistele van töréssel. Fejlesztése sokszor erőszakos. (Kosztolányi Dezső)
7. (átvitt értelemben) A bor törése: a bor színének, fényének tompulása, megváltozása, homályossá, zavarossá válása, megtörése.
Szóösszetétel(ek): 1. törésfelület; töréshatár; törésmutató; töréspróba; törésrendszer; 2. bordatörés; csonttörés; faltörés; fejtörés; fénytörés; hajótörés; házasságtörés; hólyagtörés; hullámtörés; kartörés; kendertörés; kenyértörés; kerékbetörés; koponyatörés; kukoricatörés; lábtörés; nyavalyatörés; stílustörés; sugártörés; szentségtörés; tengelytörés.
töréses; törési; törésű.
