tört
tört melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (költői) Olyan <tárgy>, amely két v. több darabra tört szét, eltört, összetört. Tört sisakja, pajzsát elvetette. S kardja csorba csonka vasból áll. (Vörösmarty Mihály) Szökőkut vize fölbuzog. | Tört márvány, fáradt mirtuszok. (Babits Mihály) Egy tört széke van, hogy begyújtson… (József Attila) || a. Tört arany: a) olyan aranytárgy, amely javítással sem helyrehozható hibája miatt mint ékszer nem kerülhet forgalomba. b) ilyen aranytárgy apró darabjai együtt. || b. (ritka) Olyan <szilárd anyag>, amelyet apró darabokra törtek, megtörtek, összetörtek; törött. Csinált út volt,… helyenkint fehéres tört kővel javított. (Gárdonyi Géza) || c. Olyan <főtt étel, főzelék>, amelyet szétnyomkodva péppé törtek. Tört bab, burgonya, lencse.
2. Nem tervszerűen készített, hanem csak egyszeri v. többszöri járás következtében keletkezett; taposott <út>. A pázsiton, a sűrűben, a vetésen át tört csapás. A hozzá felvezető tört út igazolá sejtelmemet, hogy ez az egész medvenemzetség tanyája itt. (Jókai Mór)
3. (költői) Letört, leszakított <virág>. Ha látsz tört virágot útközépre vetve Hervadó szeretőd jusson majd eszedbe. (Petőfi Sándor) Kengyele felcsúszván tartja egyik lábát, Maga, tört virágként, verdesi a kápát. (Arany János)
4. (ritka) Olyan <tárgy, főleg papír, v. vasalt ruhanemű>, amely eredeti simaságát, egyenletességét kíméletlen bánás következtében elveszítette; gyűrött, összetört. Tört az inge eleje; tört kalap, ruha.
5. (átvitt értelemben) Tört bor: fényét vesztett, zavaros b.; törött b.
6. (átvitt értelemben, költői) <A küzdelmektől, fájdalomtól, csalódástól> kimerült, megtört, összetört. Ki dörömböl az ég boltozatján, Mi zokog mint malom a pokolban? | Hulló angyal, tört szív, őrült lélek…? (Vörösmarty Mihály) Királyom! tört reménnyel Ha megjösz, szíved e szűn menhelyet lel. (Madách Imre) Költészet mézédes nedűjét Nyomasztó gondok, keserűség. Tört vágyak sajtolják a szívből. (Reviczky Gyula)
7. (átvitt értelemben, költői) Kimerültséget, összetörtséget eláruló, tükröző <hang, szem>. Tört szeméből holt sugár buvik ki. (Petőfi Sándor) Tört szívvel és tört hangon szóla ő. (Szigligeti Ede)
8. (átvitt értelemben, költői) Megszegett, megtört <fogadalom, eskü>.
9. A szavakat kereső, hibás, nehézkes mondatfűzésű <nyelvhasználat>. Tört magyarság, oroszság. Megszólalt tört angolságával. A jámbor fuldokolva kiálta rájuk a vízből segítségért, tört magyarsággal. (Vajda János) A volt jegyző szólalt meg németül, de igazi tört németséggel. (Tolnai Lajos)
10. Eredeti irányától éles szögben eltérő, többszörösen megtört <vonal, (fény)sugár>. A villám útja tört vonal. Az arab művészet díszítésekben szívesen alkalmazta a tört vonalat.
11. Tört rész: vmely egésznek, rendsz. kis időtartamnak nagyon kicsi része. A másodperc tört része alatt. A percek tört részeit ki tudta tölteni… ötletekkel. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -et, -je [e, e]
1. (mennyiségtan) Vmely egységnél kisebb mennyiségnek számszerű kifejezése: két olyan szám hányadosa, amelyek közül az osztandó kisebb az osztónál; az előbbi a számláló, az utóbbi a nevező; törtszám. → Közönséges tört; → tizedes tört; → valódi tört; → vegyes tört; egyszerűbb alakra → visszavezethető tört; a tört reciprok ← értéke; a törtet → bővíti; a törtet → egyszerűsíti. A számtant tanultuk: közönséges törtekkel a négy alapműveletet. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) S ne a törtet tekintsd és csonka részét, | de az egész nem osztható egészét. (Kosztolányi Dezső)
2. Általában törtvonallal jelölt osztás, amelyben az osztandó az osztónak egész számú többszöröse is lehet.
Szóösszetétel(ek): áltört; lánctört.
törtes.
