történelem
történelem [e-ë] főnév ..elmet, ..elme
1. Az emberiség, vmely nép, nemzet, ország v. ennél nagyobb közösség életében történt fontosabb események egymást követő sorozata. → Egyetemes történelem. A történelem egyes mozzanatai. A történelemben még nem volt rá példa. || a. Ennek egy szakasza. Történelem előtti kor: az emberiség v. egyes népek múltjának az a korszaka, amelyből még nem maradtak ránk írásos feljegyzések; az ókor, a középkor, az újkor történelme; egy → darab történelem. || b. Vminek a történelme: vminek, rendsz. államnak keletkezése és fejlődése bizonyos időpontig, rendsz. a jelen időkig. Magyarország történelme. || c. (átvitt értelemben) A történelem (1) megszemélyesítve v. mozgalmas drámának, színpadi látványosságnak elképzelve. A történelem süllyesztője ←: eltűnik a történelem süllyesztőjében ←; visszafelé akarja → forgatni a történelem kerekét. Keresztülgázolt rajtuk a történelem. Megjelent a történelem színpadán.
2. Ezeknek az eseményeknek a tényeket illetően hű, időrendben szedett, írásba foglalt elbeszélése. A történelem könyve ←. Belekerül a történelembe. Szorgalmasan olvassa a történelmet. Nem dicstelen lap, melyet a magyar nemzet… a történelem könyvébe iktatott. (Kossuth Lajos)
3. Ezeknek az eseményeknek megismerésével, rendszerezésével, bírálatával és hatásaival foglalkozó tudomány; történettudomány. Oknyomozó történelem.
4. (iskolai) Ez mint tantárgy. Még nem felelt történelemből. || a. (iskolai) Az ebből a tantárgyból feladott lecke. Már tudja a történelmet, de még hátravan a fizika. || b. Ennek tanítási órája. Ma elmarad a történelem. || c. (bizalmas) A történelem tankönyve. Még bele se nézett a történelembe.
5. (átvitt értelemben) A történelem: a jövendő, az utókor. A történelem ítélete, ítélőszéke. A történelem ítélkezni fog felettük! A történelem fogja megmutatni.
Szóösszetétel(ek): 1. történelemelőtti; történelemhamisító; történelemíró; történelemlecke; történelemóra; történelemtanár; történelem-tankönyv; történelemtanulás; 2. hadtörténelem; világtörténelem.
