törvényhozó
törvényhozó melléknév és főnév
I. melléknév (jogtudomány, hivatalos) Olyan <testület, ill. ennek tagja>, amely ill. aki törvényalkotásra jogosult. Törvényhozó testület. Még az okos törvényhozó urak is… tudatlanok és babonások voltak. (Mikszáth Kálmán) || a. (jogtudomány, 1945 előtt) Törvényhozó hatalom: <a végrehajtó hatalomtól és az igazságszolgáltatástól való megkülönböztetésül,> a közhatalomnak az az ága, amelynek keretében az országgyűlés (az uralkodóval együtt) törvényeket alkot.
II. főnév (választékos)
1. A törvényhozás tagja; országgyűlési képviselő. A törvényhozók jogai és kötelességei. Összehívták a törvényhozókat. Úgy járt itt le s föl, mint egy álomkóros. Persze így illik egy leendő törvényhozóhoz, aki mindig nagy gondolatokba van elmélyedve. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Törvényhozó szerv, testület. [A királyi tanács az ország] törvényhozója [volt], amennyiben az vitatta meg s indítványozta a törvényeket. (Eötvös József)
3. (történettudomány) Uralkodó, aki törvényeket hoz. Felséges úr, magas törvényhozónk! (Vörösmarty Mihály)
törvényhozói.
