törvénytelen
törvénytelen [e-e] melléknév -ül, (-ebb) [e]
1. Olyan, aminek törvényes alapja nincs, a törvénnyel ellenkező, törvényellenes, jogtalan, nem törvényes. Törvénytelen eszközök, határozat, intézkedés; törvénytelen úton jut vmihez; vmit törvénytelennek nyilvánít. Törvénytelen módon járt el, ezért eljárást indítottak ellene. És törvénytelenül nem bánt, hanem úgy, ahogy illik, Embertársaival. (Fazekas Mihály) Zsigmond király, zsarnok király! | …Ítéleted törvénytelen, Az ország foglya vagy! (Garay János)
2. (1945 előtt) Törvénytelen gyermek: házasságon kívül született gy. A társadalom megbántotta a törvénytelen gyermekeket. (Ambrus Zoltán) Francia asszonnyal élt együtt, akitől már tizenegy törvénytelen gyermeke született. (Kuncz Aladár)
