totyog
totyog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
<Ember, kül. gyermek, nehézkes járású állat> apró, ügyetlen léptekkel, lassan, kissé himbálózva jár, megy v. jön. Péterke a szobában totyogott. Unalmas és fárasztó, az embernek azon a hihetetlen hosszú úton… a saját talpain totyogni. (Móricz Zsigmond) Totyog vidámka sorban ott | tizenhárom kicsi kacsa. (Radnóti Miklós) Csabonyi Jánosné totyog az árokhoz, hogy a szennyes vizet… öntse bele. (Nagy Lajos)
Igekötős igék: áttotyog; beletotyog; eltotyog; feltotyog; kitotyog; körültotyog; letotyog; odatotyog; végigtotyog; visszatotyog.
totyogás; totyogó.
