tovább
tovább határozószó és igekötő
I. határozószó, felső fok: legtovább
1. Az itteni v. a szóban forgó helyen, távolságon, ponton túl, messzebb v. messzebbre; távolabb(ra). Tovább üti a labdát. Az a ház még tovább van. Tovább ment, mint kellett volna. Mikor tovább volt…, parasztos kifakadásokkal sompolygott vissza. (Mikszáth Kálmán) || a. (mondatszó-szerűen) Tovább!: gyerünk, ne állj(unk) meg!; ne tovább! itt meg kell állni! Ónsúllyal a …lég Elzúzna, ha megállanék… Tovább! tovább! (Arany János) Álljunk meg, ne tovább, ez magyar határszél. (Gyulai Pál)
2. Hosszabb ideig <mint a szóban forgó v. a hozzáértett másik személy, tárgy, dolog>. Tovább alszik, mint én. Nem bírja tovább egy óránál. Tovább élt, mint a fia. A füstölt hús tovább eláll. Minél v. mentül tovább: a lehető leghosszabb ideig. Csak az elkövetett „virtusaik” élnek imitt-amott, de legjobban és legtovább azok élnek, amelyek a Jókai emlékezetében megragadtak. (Mikszáth Kálmán) Tűnődtem, hogyan egyem meg, hogy mentül tovább tartson. (Gárdonyi Géza) || a. A mostani v. a szóban forgó időponton túl még egy ideig. Öt óra elmúlt, de ő tovább dolgozott. Ezt nem tűrhetem tovább! Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! (Petőfi Sándor) Meguntam tovább is élni a világon! (Gyulai Pál)
3. (átvitt értelemben) <Vmely cselekvésben, folyamatban, elbeszélésben> egy bizonyos ponton, az eddigi v. az addigi állapoton túl, (gyak. nagy lépésben) előre, folytatva. (É)s → így tovább; tovább folyik ←; tovább fűz ← vmit; tovább is van: nemcsak ennyiből áll, folytatása is van; nincs tovább: a) nincs folytatása; b) nem tűrhető tovább, ami idáig volt; c) mindennek vége. Az élet ment tovább a maga útján. Igy megértve Miklós a bajnak mivoltát, Tovább az asszonnyal nem közlötte dolgát. (Arany János) Nem addig… míg színt nem vallasz – piszkálta tovább is. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Cselekvését, ill. fejlődését folytatva s messzebbre, magasabb fokra jutva. Tovább megy a kelleténél: túlzásba megy. Tovább jutott, mint ameddig tervezte. || b. (mondatszó-szerűen) Tovább!: a) itt nem szabad megállni, folytatni kell a megkezdett dolgot; eddig és ne tovább!: a dolgot nem szabad úgy folytatni, ahogy idáig engedtem! Hu! tömegek, tovább! tovább! (József Attila); b) folytasd mondanivalódat v. munkádat!; c) (katonaság) <vezényszóként az elhangzott vigyázz v. más figyelmet felkeltő vezényszó feloldására, érvénytelenítésére:> folytasd az előbbit! || c. <Néhány igével kapcs.:> a mostani v. a szóban forgó ponton túl folytatólag másutt v. másmódon. (ritka) Tovább elad vmit: másnak elad vmely megvásárolt árut; (nyelvtudomány) tovább képez: <származékszót> képzővel újabb származékszóvá alakít. Tovább tanul: tanulását magasabb osztályban v. felsőbb iskolában folytatja.
4. (régies) <Olyan állandósult szókapcsolatban, amely a többfelé irányulásnak v. az irány határozatlanságának kifejezésére használatos.> Elébb ← (s) tovább.
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a tovább- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
B. <Önállósítva, tovább- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósítására, a szóban forgó igével egyértékű.> [Továbbjutottál már a munkádban?] – Tovább. [= igen, továbbjutottam].
Szólás(ok): ld. kaptafa.
Szóösszetétel(ek): hovatovább; netovább.
