továbbra
továbbra határozószó (főleg az is, ill. sem szóval kapcs. rendsz. csak folyamatos cselekvést v. történést jelentő ige mellett)
1. A szóban forgó időpont után (még egy ideig); azontúl, azután. Továbbra is ápolták a barátságot. Továbbra sem szűnt meg érdeklődni. A város állott továbbra is, mint annak előtte, régebben. (Tömörkény István)
2. A mostani időt követő időben; ezentúl. Továbbra is jó barátok maradunk. Követeléseinket továbbra is fenntartjuk. Nincs időm továbbra hogy maradjak itten. (Arany János)
