tragikus
tragikus melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (irodalomtudomány) Az, amiben tragikum van. Tragikus bűn ←; tragikus vétség ←; tragikus hős, küzdelem; tragikus összeütközés: a tragédia vmelyik szereplőjének, rendsz. hősének összeütközése a vele szemben álló erőkkel, ill. az összeütközés, amely a tragikus hős lelkében ellentétes érzelmek között folyik le. Tragikus tárgy. A biztos katasztrófa érzésébe burkolózott, sztoikus heroizmussal edzve magát a tragikus bűnös szerepére. (Babits Mihály) || a. (irodalomtudomány) Tragédiában előforduló, hozzá tartozó, tragikumot éreztető. Tragikus feszültség, hang, hangulat, komorság, póz, stílus. || b. (film, színház) Olyan, aki tragédiában szokott játszani. Tragikus színész(nő).
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Megrendítő, mélyen elszomorító, gyászos. Tragikus eset; tragikus példa, sors, törés; tragikusan fog fel, vesz vmit: nagyon a szívére vesz vmit; tragikusra fordul vmi: aggasztóvá válik. Tragikus nagy fájdalom fogott el. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Egy éjszaka tragikus fordulat állt be Loló állapotában. (Kuncz Aladár) Az autóban ülő hölgyek a tragikus pillanatban felsikoltottak. (Nagy Lajos) || a. <Szerencsétlenség áldozataira v. öngyilkosokra vonatkozó szépítő kifejezésekben:> tragikus (kimenetelű) baleset: halálos végű b.; tragikusan, tragikus módon, tragikus körülmények között, tragikus hirtelenséggel hunyt el.
II. főnév -t, -ok, -a (irodalomtudomány) <Csak az ógörög irodalomban:> tragédiaíró. A görögök három nagy tragikusa Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész.
tragikusi.
