tromf
tromf főnév -ot, -ja (régies írva: tronf is)
(népies, játék) Adu (1, 1a). Tök a tromf; elfogy a tromfja; tromfot kér. Ha tromfja volt – nagy hamar kiadta. (Vas Gereben) Adutt… tromf, ide azzal a vörös alsóval! (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Vitában, versengésben> ellenérv, visszavágás. Mindenre van egy tromfja; tromfra tromf: szóra szó; → visszaadja a tromfot vkinek; a végére tartogatja a tromfot; kijátssza (az utolsó) tromfot: a) kimondja legfontosabb ellenérveit; b) megteszi vkivel szemben a döntő lépést. Minden szóra kapott egy jó tronfot. (Petőfi Sándor) Egy tromfot kell kiadni, egy nagy tromfot, amitől hanyatt esnek a gúnyolódók. (Mikszáth Kálmán) Száz tromffal jöhet ez a veszett világ, Veszhet s nevethet vén szemeim előtt. (Ady Endre)
tromfos; tromfoz.
