tudat [2]
tudat [2] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. (filozófia) Az agynak az a legmagasabb rendű képessége, mellyel az anyagi világot, a létet visszatükrözi, ezekhez való viszonyát meghatározza, fogalmakat alkot, s ezekkel gondolkozik, ítél. Nem a tudat határozza meg a létet, hanem a lét a tudatot.
2. (tudományos) E képesség révén megszerzett a egymással rendszert alkotó képzetek, fogalmak, érzelmi és akarati élmények összessége. Egyéni, kollektív, társadalmi tudat; a tudat küszöbe, mezeje; a tudat világa; → bevisz vmit vminek a tudatába. Esetleg ép te vagy… Vagy más veled rokon, Kiben tudattá vált a népi ösztön. (Madách Imre) Mindegyik a közhithez, a népök tudatába jött igazságokhoz ragaszkodik, s ezeket akarja mindig újabban, mélyebben kifejezni. (Péterfy Jenő) Tudata alatt… csupa remény volt e reggel, mert kisütött a téli nap. (Babits Mihály)
3. (ritka) Öntudat (2). Tudatánál van; elveszti, visszanyeri tudatát.
4. Vkinek az a pszichikai élménye, hogy bizonyosan tud vmit, tisztában van vmi felől, ill. maga ez a bizonyosság, hit, meggyőződés, elismerés, feltevés. Abban a tudatban: legjobb tudomása szerint, abban a hitben, meggyőződésben; biztos, felemelő, jóleső tudat; a biztonság, a hatalom, a veszély tudata; az a tudat, hogy…: tudva azt, hogy…; tudatába → villan vmi; vminek a tudatában van; vminek (a) tudatára → döbben, → ébred; azzal a tudattal. Tudatában volt tette következményének. Bűnössége tudatában lehajtotta a fejét. Megerősödtem abban a tudatban, hogy… nem tehetek másképp, mint követem a többit. (Kuncz Aladár) Cenci érezte, hogy ismét szükség van rá,… s ez a tudat új erőt öntött vézna és szívós testébe. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. tudatalatti; tudatcsonkító; tudatelhomályosító; tudatforma; tudathatás; 2. bűntudat; köztudat; osztálytudat; öntudat.
tudati; tudatú.
