tudatlanság
tudatlanság főnév -ot, -a
A tudatlan melléknévvel kifejezett szellemi tulajdonság, állapot; ismeretek, tudás hiánya, műveletlenség, járatlanság. Politikai tudatlanságban hagy v. tart vkit. A tudatlanság sok babonának a szülőanyja. A parasztot tudatlansága miatt sokszor félrevezették. Tudatlansága miatt tönkretette a gépet. A történelemben feltűnő tudatlanságot árult el. Nagyság s erény leszen tehát vezéred, E két szó, mely csak úgy bír testesűlni, Ha babona, előítélet és Tudatlanság álland mellette őrt. (Madách Imre) Tudatlanságáról… anekdóták… keringtek a társaságokban. (Mikszáth Kálmán) Csupa sógorság, komaság; a lustaságuk, tudatlanságuk,… palástolására alakult, összevissza házasodások révén megerősített érdekszövetkezet. (Kaffka Margit) || a. (ritka) Vminek nem ismerése, nem tudása; vmiben való tájékozatlanság. Szándékosan tudatlanságban hagyták, mert nem akarták, hogy értesüljön a dolgokról. Király, atyám… felelj! Ne hagyj tudatkanságban szétrepednem… (Arany János–Shakespeare-fordítás)
