tudomás
tudomás főnév -t, -a (csak egyes számban)
Ismeret, tudás, értesülés vmiről. (Legjobb) tudomása szerint: ahogy ő tudja, amit ő tud a dologról, amennyire emlékszik rá; tudomása van, nincs tudomása vmiről: tud, nem tud róla; tudomást → szerez vmiről; (régies, irodalmi nyelvben) tudomással bír vmiről: értesült, tud vmiről. || a. Értesülés mint bizonyos céllal történt közlés eredménye. (hivatalos) Tudomás és miheztartás végett: azért, hogy tudjanak róla, és alkalmazkodjanak hozzá; tudomására → hoz vkinek vmit; tudomására → juttatja; tudomásul → szolgál vmi. A Bezirk [= kerület] minden eseménye, dolga azért hozaték az ő tudomására, mert elintézést igényel. (Mikszáth Kálmán) || b. Olyan értesülés, amelyet véletlenül szerzett vki. Tudomására esik vkinek vmi. Tudomására → jön; tudomására jut vkinek vmi. Tudomásomra jutott, hogy a Szabóék fia már levizsgázott. || c. Tudomást vesz vmiről v. tudomásul vesz vmit: a) (választékos) értesül róla és figyelembe veszi, számol vele mint ténnyel; elégtétellel, felháborodással, örömmel, sajnálattal veszi tudomásul, hogy… Úgy tett, mintha tudomást sem venne róla, hogy a szomszéd szobában van valaki. (Jókai Mór) Csöpp kedve sem volt tudomást venni a szakadékokról, melyek két oldalt nyílhattak. (Babits Mihály) Az elme tudomásul veszi a véges végtelent. (József Attila); b) (hivatalos) elfogad vmit. A közgyűlés a pénztáros jelentését tudomásul veszi. || d. <Fenyegető hanghordozással v. nyomatékos figyelmeztetésül:> vedd tudomásul: jegyezd meg magadnak jól, tartsd szem előtt, mert különben baj lesz belőle. Vedd tudomásul, hogy többé pénzt nem kapsz tőlem.
Szóösszetétel(ek): 1. tudomásszerzés; 2. köztudomás.
